Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

Légy tiszta szívű, és a3 te tisztaságod 3s keresz­tyéni virtusod, önnön tudása már itt e3 földön felül fog tégedet, mint valamelly megdicsöúltet, ez életnek meg történhető bajain emelni, és eggy mennyet fog mejjedbe plántálni. Légy tiszta szí­vű , és az Istenről 3s örökké valóságról való min­den gondolattal eggy mennyei gyönyörűség fogja lelkedet meg hatni, mint a3 jobb világnak eggy fénylő súgára. 3S ha Királyok raknák is lábaidhoz Királyi pálczájikat; ha a* világ tonna aranyakat adna is birtokodhoz — te e3 porral fel nem cserélnéd belső önnöntudásod mennyországát , nem azt a3 mennyei szívbéli nyugalmat , mellyet önnön erőddel szerzettéi magadnak. Meglátni az Istent! Oh Keresztyén, oh Jézusnak fel szentül tje, megfogod Ötét látni, nemcsak földi szemeiddel, hanem lelkűdnek szemeivel is, mellyek benned a3 Jézus3 tudománya által nyílnak meg. A3 virtus által megtisztittatott és megvilágositta- tott, a3 vallás által a3 testiség3 kötelei alól felol­doztatott embernek lelke világosabban lát; mint az a' lélek, melly a3 porban csak a3 porért él. A3 Jézus3 nyomdokiban fogsz te az Isten előtt járni, Ö .benne élni és mozogni , és Ö meg fog néked jelenni a3 maga világ-alkotmányának minden csu­dálatos jelenéseiben. Midőn a3 téli éjtszaka millió csillagokat ragyogtat reád a3 határtalan égről; mi­dőn a3 tavasz millió virágot szór lábaid elébe; mi­dőn a3 nyári zivatarban a3 villám3 lángolása az ég3 boltozatján repked, midőn az Őszi szélvész dü- kösködve zuga3 százados tölgyfák közt — nem a3 csillagokat, 3s virágokat, nem a3 lángokat, és a3 szélvésztj nem, az Istent fogod te látni, a3 ki a3 maga világ alkotmányában munkálkodik, és ma­gát néked ^ ki akarja jelenteni, 3s veled beszél- leni akar. 10 A tiszta szívű ember meglátja az Istent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom