Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

többé eggy barátom sem vala. Éreztelek mikor aJ halár küszöbén tántorogtam. Te valál, Te marad- tál-meg nekem, Te segitél rajtam, Te árasztottál-el kegyelmeddel, 3s megváltoztatád mindenható kezeddel, a3 mi körültem vélt, és többé nem látszott megváltoztathatónak.

Annakokáért valamig lehellek, nem távozóméi tőled, és igy kiáltok-fel Te hozzád: Atyám! Atyám! ki aJ mennyekben vagy, szenteltessék-meg aJ Te neved! — Annakokáért gyermeki bizodalom- mal ragaszkodom Te hozzád; Te hallod az én re- begésemet, érted könnyeim3 értelmét, tudod fohászkodásom3 titkát.

Csak Te benned, Te nálad, és Te veled lehetek én boldog. Te nálad nélkül az én letelem semmi, és reám nézve jobb volna, ha soha sem születtem vólna. Te veled mindenütt mennnyország, mindenütt boldogság van. Nem lehetek én boldogtalan; csupán akkor vagyok az, ha Te tőled eltévelyedem.

8'A Hit és cselekedetek.

vm.

j: Hit és cselekedetei.

Zs id. 11,6.

Oh Hit, tiszta világosság’

’S Istenesség’ kút feje!

Nincs bűntől hatalmasb váltság,

Mint szerelmed’ hi vese,

Jézus! — ’s ki élted’, halálod’

Hiszi, örömmel megáldod,

’S kedvel követésedre.

(jyakran megtéved az ember a3 maga vélekedéseiben, midőn az embereknek a* vallásról való