Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
75 leg fontosabb 3s legnagyobb dolgában foglalatoskodik. Nem f öldig hanem mennyei foglalatosság ez. Által lép 6 a3 múlandóságé Országából * a3 lélek3 országába, a3 maga valóságos hazájába, és a3 legfelségesebb just gyakorolja, a3 melly a3 föld5 lakosinak meg van engedve — a3 legszentebb, a3 legfőbb valósággal való társalkodást. Minden könyörög; nem csak a3 Keresztyén, hanem az India3 folyóinak ismeretlen partjain lévő leg szegényebb vad ember is megalázza magát az Isten előtt. 3S ha bár Ő a3 maga esedező szavát csak kő Isten-képekhez, vagy az égnek csillagaihoz intézi is — az ő fohászkodása ama kinyomozhatatlan fő valóságot illeti, a3 ki a3 világot, a3 ki a3 halandókat és az Ő történeteiket igazgatja. A5 vad embernek szíve teljes vallással, ha bár az Ő ismeretét homály veszi is környlil. A3 könyörgő, midőn buzgó áhitatossággal eltelve leborúl a3 porban, és kezeit, szemeit, lelkét az Istenséghez felemeli, olly tekintetet ád, melly a3 durva elfajult embert is megindítja, és az Ő szívébe tiszteletet önt. Kéntelen ezt vallani: ez az ember jobb és nagyobb én nálamnál. Minden könyörög. *— És az emberi lelkeknek ez a3 szükségek, hogy az Ö lételeknek eredeti forrásához vissza for dúl janakj úgy nézettethetik, mint eggy tanú - levele az Ő fentebb eredeteknek és felségesebb jövendojöknek. A3 legbölcsebb emberek könyörögnek, mert az Ő mejjekben elevenebb az Istennel való eggyesil- lés3 óhajtása. — Könyörög az öreg, mert néki világosabban kijelentette magát az Isten az életnek csudálatos történeteiben. — Könyörög a3 Király, bár mint magasztalja is Ötét a3 hizelkedŐnek tsél- csap nyelve, a3 melly szájára sem venné Ötét, ha Ötét korona és hatalom nem ékesítené; Ö maga legelevenebben érzi a5 maga gyengeségeit. Az Ö A Könyörgés* ereje.
