Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
57 nem mennek az égre; megsértik azok a3 Mindenható eránt való tiszteletet. Valóságos dolog pedig, hogy aJ mindennapi szokás végtére aJ legpompásabb könyörgést is lelketlen csevegéssé változtatja. — Jobb volna halgatnod, hogy sem mint igy könyörögj. De hogy lehet tehát elkerülni, hogy a mindennapi házi könyörge's hóit szokásbeli és ajak- munkávci ne fajuljon el? Kétféle módon vólna az lehetséges. Vagy úgy, hogy aJ könyv nélkül megtanult könyörgési formák helyett, valamelly áhitatos könyvből naponként vagy hetenként váltogatva felolvastatnának az asztali, reggeli és est véli könyörgések, de soha se ugyan azonok; vagy úgy, hogy valamelly könyv néiklil megtanult jeles mondás illendő méltósággal mondatnék ki, aJ melly áhitatosságra, hálá- datosságra, Js belső könyörgésre serkentené az embert , aJ nélkül hogy maga könyörgés vólna. AJ könyörgéses könyvből való felolvasás valóban nagy jótétemény az elmére nézve. Nem mindenkor alkalmatos az ember arra, hogy önnön magától minden pillantatra a’ legméltóbb gondolatot feltalálja. AJ felolvasott könyörgés felserkent bennünket valamelly uj gondolat által , és dhitatosságot gyújt ott, a? hol azaz ész tétovázása közben kialudt, Js elkészit bennünket a' csendes, belső könyörgésre. — De ugyan azért annak aJ mi felolvastatik mindenkor újnak és gondolattal teljesnek , eggyszersmind pedig rövidnek is kellene lenni. Nem aJ szavakJ bősége teszi a* könyörgést, hanem aJ buzgóság, aJ mellyel érezzük azokat. Haillyen áhitatos könyv nem lévén, csak ugyan aJ könyv nélkül tanultat kell elmondani, jobb eggy áhitatosságra 5s csendes könyörgésre való intést mondani-el, mint magát aJ könyörgést. Eggy sóA házi Ko ny Ö r g és.
