Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
53 Ha lélekben lépek elődbe, Lélekben látlak Tégedet, JS csudás a’ könyörgés’ ereje, Elűz rettegést 's félelmet, Bolcseséget, erőt, kedvet Ad, sőt mejjembe mennyet vet. fía az első Keresztyénségnek együgyüségét ős boldogságát meg akarom házamban vagy csak önnön magamban is ujjítani, úgy a3 csendes könyörgés eggy az én Isteni tiszteletemnek legfontosabb módjai közzül. Az első Keresztyének örömest dicsérték közönségesen az Istent, — de magányosan is öröm vólt nekik aJ könyörgés. A3 Jézus Krisztus meglátogatta a3 Jéruzsálemi templomot; de az Ö kedveseinek sziikebb körében is gyakran fordáit Ö velek eggyütt könyörögve az örökkévaló Atyához; — gyakran ott is, és talám legörömestebb, a3 hol Ötét senki se látta, senki se hallotta. Minden gondolatba a3 mennyei Atyáról könyörgés vala. Az légyen tehát én bennem is. Úgy vagyon, könyörögnöd kell néked, nemcsak a'' templomban , hanem a3 te kamarád3 csendességében is. Nem mindenkor azért kell könyörögnöd t hogy az Isten valamit megadjon teneked; hajiem inkább azért könyörögj * mivelhogy ád néked ! A3 ki előtt csak akkor fontos a3 könyörgés, midőn Ő gondok 3s nyomorúságok között lévén, semmi más menedéket nem tud, az igen tsekély ember. Abban nem él a3 Keresztyénség3 lelke. A3 |ki azért könyörög, hogy az Istent a’ maga kívánságairól és szükségeiről tudósítsa , abban nincs a3 Ke- resztyénségnek lelke. Az nem ismeri a3 legszentebb Valóságnak felséges vóltát, a3 Világ3 Igazgatójának bolcseségét, Js nem tudja a3 Mindenütt jelenvalónak közel létét. Mert mit bizhatnál te ö reá, j? h d zi K 'ö ny ö r g é s.
