Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

512 get; a3 pogányok közt vadságot, azelszórt Zsi­dók közt, ámbár ok a3 Keresztyenek köztiéinek, es az Ö példásokból tanúihatnának , csak nem mindenütt szolgai alacsony érzést, nagy tudat­lanságot, munka, tisztaság és erkölcs jobbitás eránt való idegenséget. Mi szóllhatna meggyőzőbben a3 Keresztyénség3 becséről, mint ez a3 tapasz­talás, melly mindeneknek szemeik előtt vagyon? mi mutathatná-meg meggyőzőbben, bogy csak a3 Jézus Krisztus3 mennyei virtus — és idvesség tu­dománya a3 népek’ boldogságának valóságos talp­köve ? Mert valamig a’ Nemzetek kegyesek és az Ő hitekhez hívek maradtak , valamig úgy a3 trónu­sokon mint a3 kunyhóban, azok a3 törvények, a mellyeket a3 világ3 Idvezitője adott, bételjesíttet- tek, mind addig azok virágzók, erősek és tisztel­tek maradtak; — de lealáztattak, 3s elenyésztek, mihelyt vagy a3 vallással fel sem vevoleg csúfsá­got kezdtek űzni az emberek, vagy pedig valódi vallásosság hellyett csak pompás templomi íé- nyeskedést, holt czeremóniát és babonát vettek-be. Lealáztattak, 3s elenyésztek, mihelyt a3 népnek nagyobb része ielfelejté a3 Jézus' idvességes tudo­mányát, és közhasznúság hellyett önnszeretetet és haszonvadászást, szeretet helyett ellenségeskedést, a3 maga megtagadás helyett bujálkodást és jól élést gyakorlott. Mint nagyban, úgy a’ legkissebben is megbi- zonyítódott a3 vallásnak és kegyességnek becse. A3 legvirtusosabb emberek a3 legkedvesebbek és legboldogabbak vóltak, és azok még ma is. Le­gyen valakinek akármennyi okossága, de ha jám­bor szíve nincsen, megvetik és kerülik Ötét; senki sem hiszen neki. Bár melly hatalmas és gazdag légyen is, le fog szállani; fel emeli ugyan magát hamis fortélyokkal , de csak azért, hogy elébb vagy később mélyebben bukjék, vagy talám majd A' Megátcilkodás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom