Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
505 nagyságában megismertessek ? — Nem, az aJ virtus a legnagyobb és Istenhez leghasonlóbb, aJ melly valamint az Istenség titokban munkálkodik. Az Ó gyozedelme, az Ö rendeltetésének czélja az, hogy elérte légyen aJ legnagyobb lehetőségig azt a belső erőt, melly által az Isteni teremtés^ országában fentebb nemű boldogságra alkalmatossá lehet. Az örökkévalóság marad az Ö reménye, az Ő pálmája! — — Oh aJ ki abban aJ vélekedésben van, hogy az Ő virtusa nem jutalmaztatott- meg földi szerencsével, aJ még nem ismeri aJ virtust, az nem volt virtusos; az ellenkező eszközökkel élt. Az aJ legfelségesebben aJ legalább-valót akarta megvásárolni, kova-köveket akart gyöngyökért cserélni. Nem, aJ földi jóllétei semmi eggybeköttetésben sincs aJ Keresztyénnek virtusával ; aJ földi örömöknek és földi szenvedéseknek semmi közök sincs az én halhatatlan lelkemnek tökéletességével; azok soha sem czéljai eggy Istenes elmének, hanem csak aJ szerént aJ mint megjelennek , eszközök Ö előtte arra, hogy aJ maga erejét és munkásságát külömkülömbféle módon gyakorolja, és gyakorlás által öregbítse. S micsoda aJ bűnösnek gyozedelme ? Nem egyéb, hanem az állatnak gyozedelme, midőn az aJ maga ólálkodásait, fortélyát, Js leskelodését szerentsésen végre hajtotta, és végre aJ kivánt prédát körmei közt tarthatja. A3 gonosz ember egészen állat, csak hogy jelesebb lelki ajándékai által a3 legrettenetesebb, legravaszabb, és legkegyetlenebb. Csak ezért a3 világértél Ő; csak ebben akar becsültetni, nyerni, jól lenni — kívánságai elnyomták már as nemesebbet Ő benne. Tehetetlen ö arra, hogy a lelket a3 testi kívánságot5 rabságából szabadságra felemelje. Rabja Ő testének., rabja ínyének, szemének, hizelkedések után ásítozó fülének, buja, yf bűnösnek gy Öz e de íme.
