Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
495 didnak bizodalmoktól hosszú időre, 3s taiám örökre is megfosszon tégedet. Irné, ez a3 te finomságodnak, a3 te úgy vélt élet-okosságodnak gyümölcse, hogy magányosan mégy-által az életen a3 te kettős formádban, és eggy tiszta, jó szív sem akar szorosan a3 tiédhez csatolódni. Barát nélkül bujdosol te! Édesgethet hozzád gazdagságod hizelkedoket, a3 kik ámitnak tégedet, valamint te ámítasz másokat; nyerhetnek ismereteid és ügyességeid becsületet és Joltévöket; szerezhetnek külső méltóságaid külső tisztelkedé- seket, mig szívében kiki gyűlöl tégedet — de pol- gártársidnak belső, hiv szereteteket, ismerőseidnek erős bizodalmokat, valamelly szívnek a3 tiédhez gyanútlan hódolását ne reményld többé. Magad kárhoztattad-el magadat, hogy barát nélkül légy. Vagy mit szeressenek te rajtad, a3 ki nem a3 vagy, a3 minek látszol ? Önnön magadat ? Bizony, a3 minek elrejtésére neked okod van, a" szeretetre méltó nem lehet, a3 mit pedig a3 társaságban és nyilván mutatsz, a3 nem magad vagy, hanem eggy kölcsönözött állorcza. Próbáld-meg, vesd-el azt, és jelenjél-meg a3 világ előtt a3 te alacsony gondolkozásod3 módjában, a3 mellyet olly ravaszul iparkodol elrejteni, 3s halld-meg a3 világnak felőled való itélo szózatját! De meg fogod hallani az Istennek ítélő szózatját. Hallottad is már. Megzen- dült a3 néked a3 te lelki isméretednek szózatjában, midőn a3 némelly tetteid mellett azt mondá: ez igazságtalan, e3rossz, e3 gyalázatos dolog! Ki szerethetne, ki tisztelhetne tégedet, oh képmutató, ha te eggyszerre a3 magad egész alávaló- ságában állanál-elo ? ha látnák , miként teszel te idegen jószágot igazságtalan úton tulajdonoddá ? miként kissebbited te, oh dicsőség szomjúhozó! meg- vakittatván indulatodtól, irigykedve a3 más beA’ k épm ut at d nah élete.
