Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
sá tett, vagy rágalmaztatok embertársoknak becsületét megmenteni tartoznának. Az Ö Istenhez való könyörgéseikben hibájikból és bűneikből való megjobbúlást Ígérnek; de alig gondolnak aJ mellett valami bizonyost, hanem azt vélik, hogy a3 könyörgéssel mindent megtettek, elmennek, tobzódnak , káromkodnak, rágalmazzák felebarátaikat, csalnak alattomosan, és örülnek ravaszságoknak, a3 helyett hogy alacsonyságoknak hibáján sajnálkoznának. Oh ti balgatagok! ne tévelyeg- jetek, az Isten meg nem csúfoltathatik! A5 ti könnyű - szerű Keresztyénségetek nem keresztyénség„ aJ ti könyörgésetek utálatosság az Ur előtt. A3 ti túnyaságtok soha sem fog tinéktek lelki-erőül, Js belső romlotságtok soha se tökéletességül tulaj- donittatni, a3 melly titeket mind itt mind amott eggy szebb sorsra tehetne alkalmatosokká! Mindazáltal nem vagyunk hijjával e3 mi időnkben olly Keresztyéneknek is, a5 kik az ő eleven elme módjokra nézve Péterhez hasonlítanak: olly Keresztyéneknek ; a3 kik az életnek nagy történeteiben a’ legszentebb és legfelségesebb elhatározásokat tették. Soha se olly hajlandó az ember az Istenire „ mint azon pillantatokban, midőn látja, melly múlandó az, a3 mit az ember ez életben bir. Ki nem lett elszántabbá a3 maga megjobbitására eggy terhes betegség után? Ki nem tette-fel magában, hogy szent életet él, midőn magát a3 kemény sors által eggyszerre birtokától megfosztva, vagy az emberi gonoszság által becsületéből kivetkeztetve látta, vagy midőn sirva állott eggy szeretett halottnak koporsójánál, és az örökkévalóságról 3s a3 földi élet3 múlandó játékáról való gondolat nagyobb erővel meghatotta Ötét, 3s nagyobb bé nyomást tett benne ? A? hirt élénk edő hegyes elhatározások’ veszélyei. 43
