Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
305 Igen is, oh [háromszor szent Isten, én is meg akarom harczolni ama jó harczot; én is törekedni akarok azon szentség után, mellj- engemet a* Te thrónusod* lépcsőjihez közelébb vezet; én is méltó akarok maradni a* kísértés* órájiban az én rendeltetésemre és aJ^Te szeretetedre; én is azt akarom, hogj páljámJ végén, valamint a* Jézus, ezt mondhassam: Elvégeztetett! *S az Ö vére ne foljt légjen híjába érettem. XXVII. Istennek szózatja az emberi szívhez. Csel. 22, 7, Oh Isten! bár minden nyelvek Halgassanak , de én látlak. Nap , hold , csillagok , és hegyek ’S völgyek Tégedet vallanak. ’S bár ég és fold néma legyen, Lelkem rólad vallást teszen. A’ nyár’ arany napjaiban, Az erdő’ zöld éjjében , A’ láng-villám’ záporiban, ’S éjj—csillagok’ fényében , ’S midőn szélvész dühösködik, Atyám , nékem szavad hangzik. Ügy van, akármerre mégyek, Atyám, hallom intésedet: „Ember, kivel én jót tészek, „Miért kergetsz te engemet?“ Nem, én hozzád visszatérek , ’S sírva bocsánatot kérek. ]\Jjnden Szent írás-olvasó, *s a* Keresztjén vallás* történetének, kivált annak kezdeteinek minden ba- II. Rész. 20 A kísértés órája.
