Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

At tiszta szivii ember meg látja az Istent.

Új - es zt e ndei Elmélkedés.

Mát. 5,8.

Ki vagyok én, hitvány fold' pora Hogy engemet méltóztatsz arra, Hogy szemléljem dicsőséged’ ?

A’ világosság’ súgárát ,

Oh Isten ! ’s orczád’ ragyogvánvát , Te, értem is teremtetted !

Reám is súgárol Ezer világokból Dicső voltod;

’S majd eggykor a’ magasságban Látlak még világosabban.

Ki vagyok én,

Kit Te szintén Elválasztál boldogságra,

’S szent orczádnak látására?

Mi

.illiomok léptek-ibé velem eggyütt az óráknak, holnapoknak és esztendő - szakaszoknak új kerületébe; ezerek nem fogják látni ezen esztendőnek végét, ~s talám én is az Ö folyásának közepette ki fogok szóllittatni aJ világból. Mert csak ugyan eljo végezetre azon elkerülhetetlen esztendő , melly

reám nézve utolsó lessz. Meglehet ez aJ mostani az.

, *