Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
20 Ez az áhitatosság már, aJ mint kiki magáról érzi, éppen nem mesterkélés által szereztetik az emberben. Tartsatok bár könyörgés! órákat, vagy forgassátok ujjaitok között az olvasót; kócsoljátok- öszve bár, vagy emeljétek az égre kezeiteket; boruljatok bár térdre vagy arczra; rejtsétek-el bár midőn könyörögtök orczátokat, vagy fedetlen fővel álljatok, — mind ez semmi áhitatosságot sem szerez, ha bár emlékeztető eszköz is az áhitatos- ságra, vagy néha aJ belső áhitatos érzéseknek a-* testnek külső részeire ki ható munkásságok is, hogy az ember magától minden ész kóborlást eltávoztas- son. BelŐlrÖl kell az áhitatosságnak kifelé munkálkodni, kívülről befelé hijába mesterkézed azt. Azonban az illy külső szokások, ámbár nem szülnek valódi áhitatosságot, sem magának az áhitatosságnak helyét ki nem pótolhatják, azért éppen nem kárhoztatásra méltók, hanem igen dicséretesek. Megintik az embert, kivált ha nagy gyülekezetekben szándékozik az Istent tisztelni, arra, aJ minek történnie kell; megakadályoztatnak szokott eggyformaságok által minden káros ész kóborlást, melly aJ nagyszámú társaságban lehetsé- gesebb, mint a3 magányosságban. Sőt minthogy nálunk embereknél az érző tehetségek által meg esmert külső dolognak nagy befolyása van elménkre, minden esetre el lehet hinni, hogy az illy külső illendőség, ha éppen áhitatosságot nem szül is, legalább aJ szívet arra elkészíti és hajlandóvá teszi. Ha már bizonyos az, hogy aJ valódi áhitatosságot mesterkézni nem lehet, Önként kitetszik, hogy azt még kevésbé lehet erőltetni vagy parancsolni. Annakokáért ez aJ parancsolat: légy áhitatos ! hijábavaló és balgatag dolog, mihelyt maga a^ szív ezen felséges állapotra vagy nem hajlandó vagy egészen tehetetlen. Sok Prédikátorok Az Ah itat osság.