Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a

Az örömmel való élésről.

55

rósz óldalát forgassam elmémben. Ezt fogom minden alkalmatossággal barátimnak, házain9 tagjainak is értésekre adni. Úgy a9 gonosz a9 leg- élesbb fúlánkját fogja elveszteni, ha az eránt kevésbé leszek érzékeny. így eggy szüntelen vidám elmére teszek szert, melly jó kedvel hordozza az élet9 gondjait 9s jó kedvel teljesíti a9 hivatalnak szent tiszteit. így az életet meg fogom szépíthetni magamnak az én öszve köttetéseimbe, bár akárminémüek légyenek is azok.

Mezítelen és szegényen léptem e9 világba \ mezítelen és szegényen fogom ezt újra elhagyni. Semmit sem veszek eggykor magammal a9 jó lelki ismeretnek azon tanúbizonyság tételén kívül, hogy életemnek minden helyhezletében a9 Jézus9 példája szerént jó és hasznos voltam. Ah! ezen kincs után, melly soha el nem enyészik , ezen áldás után, melly számomra az egész örökkévalóságon által megmarad, hagyj engemet törekednem. Ezen végre áld-meg iparkodásomat, gondoskodásimat, oh Isten! Jézusért és a9 Te szeretetedért. Amen.

VI.

Az örömmel való e'le’srö'L

i. T h e 3 8. 5, i6.

Melly nagy, oh Isten! a’ Te földed’ pompája, E’ világnak melly nagy, melly csudás szépsége ! A’ mi voltam, vagyok , ’s lészek, prédikálja, Hogy kezed volt és lessz éltem’ erőssége j Hogy én boldogságra vagyok rendeltetve ,

’S hogy az légyek, azért születtem világra.

Dicsér fenn a’ Széraf Téged örvendezve,

’S a’ féreg a’ porban : Vagyok ! ezt kiáltja-