Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a
27 lelnek ezen külső jelei, mindazállal nagy erővel munkálkodnak azok az emberJ elméjére. Belsője is innepiebbé, vidámabbá válik. Hajlandóbbá lessz aJ csendes önnön-elmélkedésekre , és még aJ hét- köznapJ fáradságától való megpihenései is Istenhez vezérlik Ötét. Tüntessétek-ki aJ világból a^ vasárnapot, és aJ közönséges Isteni tiszteletet, 3s kevés esztendők alatt meg fogjátok érni a3 népeknek elvadúlásokat. Lenyomattatván az életJ gondjaitól, vagy a3 tel- lie tétlenség tol szünet nélkül munkára ösztönözte! - vén, ritkán fog az ember olly szempillantatot találni, melly Ötét nemesebb rendeltetéséről komolyangondolkozni engedné. Semmi sem serkenti Ölet többé arra , hogy az Ö jobb Magáért s halhatatlanságának czéljáért éljen ; csupán csak aJ földnek múlandó napjáért fog Ö élni. Sem az Isten eránt való szeretetbol nem fog Ö nemes-és nagyszivüen, sem aJ Megjutalmazótól való féltéből igazságosan cselekedni; az Ö vallása azontúl okos ravaszság, mennyországa kielégített haszonkeresés lessz. A3 hétköznapi foglalatosságok széllyelvonják az elmét; a3 vasárnap ismét rendbe szedi azt. Az eledelről való aggódás, sl3 lélekröl való gondoskodássá változik. Minden halgat, minden nyugszik, csak a3 templonT kapuji állanak nyitva. Sót még ha a3 szív semmi kegyes elmélkedésre hajlandó nem volna is, mindazáltal elragadtatik a példának szelíd ereje által a3 Keresztyéneknek nagy gyülekezetében. Százakat Js ezereket látunk eggybegyülve körülöttünk azok közzül, aJ kikkel ugyan azon eggy helységben eggyütt lakozunk, a kikkel örömöt 3s szomorúságot, 3s a3 tartománynak közönséges boldogságát és boldogtalanságát eggyütt hordozzuk; látjuk magunk körül azokat, aJ kik elébb vagy utóbb aJ mi koporsónkat3a sírba kisérik, és utánnunk a3 barátságnak könnyeit hullatják. yf közönséges isteni tisztelet.
