Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a

]\tegillető.» szívet emelő tekintet, eggy kegyes famíliának kerületében állani, midőn az a3 Legszentebbel és Legfelségesebbel a3 világon, az Istenséggel társalkodik. Kit hágy illetodés nélkül az aJ könny, melly eggy anyának égre vetett szemében reszket, midőn az a3 maga kedves gyermekeinek életekért, egésségekért ^ ártatlanságokért és boldogulásokért könyörög? Ki maradhat hidegen, midőn eggy tiszteletre méltó atya, körülvéve házának tagjaitól, fedetlen fővel, a3 maga házának boldogságáért esedezve, a3 Királyok3 Királyához, a3 mindenható Istenhez folyamodik ? Kinek mejjében nem remeg a3 leggyönyörűbb érzés, midőn eggy ártatlansággal teljes, viruló gyermek eggybekócsolt kezekkel a3 láthatatlan , örök Atyához , Szüléjiért, testvériért, játszó társiért eggy könyörgést rebeg?

Hajdan- ki fogja tagadni , 3s ki tagadhatná azt?—a3fejedelmi szintúgy, mint a3 polgári famíliákban több házi áhitatosság találtatott még, mint most. De azt sem lehet tagadni, hogy hajdan férjfiúi erei, igazság és nagy érzet is több volt; kevesebb híjába valóság vólt az életben, kevesebb könnyű gondolkozás (víz-eszüség)., kevesebb gyü- lölséges törzsönködés és utálatos önnszeretet; ellenben több csendes házi boldogság, több vidámság, több kedv a3 nagy és köz hasznú dolgokhoz.

Az erkölcsöknek úgy nevezett finomodásokkal eltűnt sok famíliákból a’ Régieknek szép vallásos érzetek; vad kicsapongásokat választottak az emberek az igazi élet-használás helyett. A3 külső dolgokban kergették a3 boldogságot, önnön mejjekben pedig már elveszítették azt. Értetlen mivóltokkal valami lelki nagyságot akartak mutatni, 3s megvetették legalább közönséges helyen a3 magok vallásos érzéseiknek kinyilatkoztatását. Nem szégyenl- ték, hogy illetlen, kicsapongó társaságokban voltak , de igen azt, hogy az Istennek templomában

A ’ házi áhitatosság. N 15