Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 1. (Buda, 1828) - 10.413a
6 reményekkel hízelkedik, minteggy elpuhitja azt; elkényezteti, úgy hogy a3 szélvészt el nem viselheti, midőn az váratlanul minden oldalról reá rohan. A3 Bölcs, az-az, a3 Keresztyén, magát mindenre készen tartva, nyugalommal és meghunnyászko- dással felfegyverkezve megyen a3 setét Jövendőre, mint a5 katona a3 me^hóditatlan ellenségre. Tekin- tétét az égre függesztve, háládatosan fogadja sorsát, úgy a3 jót, mint a3 rosszat, a3 világ3 örökkévaló kormányozójának kezeiből. Ha valiyon a3 jövő hónap váratlan örömökből koszorút köt-é néki, vagy olly koporsót mutat, mellyben eggy szeretett halott fog aludni: Ő mind a3 kettőt keresztyéni elszántsággal várja. Csak annyit reményIj3 a’ mennyi kelleme- test igazságos és vir tusos rnagad viselet e által szerezhetsz. Ez a3 remény ritkán fog tégedet megcsalni. Azon virtusok, a3 mellyeket gyakorolsz, már e3 világon is megtermik örömeiket. Azok a3 rossz szokások, azok a3 hibák, mellyeket levelke- zel, meg fogják veled békéltetni azokat, a3 kik most megvetnek vagy gyűlölnek tégedet. Azok a3 jó tulajdonságok, a3 mellyeket felöltözöl; nyájas valóságod ; azon kívánságod ., hogy másoknak haszon keresés nélkül szolgálj ; azon törekedésed, hogy másokról mindenkor jót szólj, a3 reád bízott foglalatosságokban való buzgóságod; minden illetlen dolgoktól való megtartózkodásod — mindent szeretettel fognak eltölteni erántad , a3 ki még most közömbösen tekint reád. Mert ugyan miben áll utoljára az embernek állandó boldogsága? Abban , hogy az ember meglehet elégedve magával, 3s a3 maga viseletével, és megnyeri minden jó embereknek na*gyra becsűléseket 3s barátságokat. Ha még nem vagy boldog : ugyan ki akadályoztat! hogy az ne légy ? Miért nem akarsz letenni né- melly hibát, mellyet jól ismérsz magadban, a" Új esztendei elmélkedés.
