Koszta József: A keresztény vallástudomány kátechizmusa (Brassó, 1846) - 10.400

70

A’ mi életünket, mint az Istennek drá- galátos és czéltellyes ajándékát háládatos ö- rüminel fenntartani és hoszszabítani igyekeznünk kell, ’s csak abban az esetben áldozatul adni készek legyünk, mikor a' kötelesség azt tőlünk megkívánja.

Példab. 24, 8. A’ ki gondolkodik gonoszt cselekedni, azt felette igen gonosznak hívják.

Bűzd. péld. Jézus, Ján, 8, 59. Máté 12, 14. 15. Márk. 3, 6. 7. Pál, Ap. cs. 20, 1—3. 21, 12—U. 25, 10. 11. 2 Kor. 11, 23—33.

150., Ki vétkezik az ő tulajdon életének fenntartássá ellen?

Az ő tulajdon életének fenntartássá ellen vétkezik az, a’ ki azt gondatlanúl veszélyezteti, vagy elszánt akarattal magát életétől megfosztja, ’s igy öngyilkolást követ-el.

Máté 4, 7. Ne kisértsed a’ te Uradat Istenedet. Sir. 3, 25. A’ ki szereti a’ veszedelmet, abban lészen^ elveszéssé.

Óvő péld. az öngyilkosságra: Judás, Máté 27, 3—5. Sámsouí9 Bírák 16, 23—32 Saul, 1 Sem. 31, 4. 5.

160., Miért olly rettenetes és nagy bún az ön- gyilkosság ?

Az öngyilkosság azért olly nagy és rettenetes bún, mivel a’ szántszándékos öngyilkos az ő vakmerő engedetlenségében az Isten ellen fellázad: önnön maga eránt gonoszul bánik; az ő famíliájára és atyjafiairaszerencsétlenséget, bánatot, gyászt és gyalázatot áraszt; az emberi társaság eránt is hivtelenúl. cselekeszik, és illy hitetlenségében, vagy fel* fúvalkodoit megátolkodotságában az isteni ítéletnek súlyát magára vonja, 's kárhoztatását sietteti.