Koszta József: A keresztény vallástudomány kátechizmusa (Brassó, 1846) - 10.400

54

Bűzd. péld. Jézus. Máté 4, 1—ll Péter és János. Ap. cs. 4, 19, Pó/, Rom. 11, 33. Josef. 1 Mó’s 39, 9.

122. Mitől dvakodand különösen az istenfélő keresztény ?

Az istenfélő és tisztelő keresztény ember mindenek felett ővakodand az Isten ellen ká- romlást szőllani, könnyelműleg esküdüzni, a* vallást gúnnyal vagy megvetéssel illetni, és az Istenről elfeledkezni.

Ma'té 5, 34. 87. En pedig ezt mondom nektek; hogy semmiképpen ne esküdjetek. Hanem a’ ti be- gzéditek legyen: úgy úgy: nem nem: ennek felette valami esik, a’ gonosztól vagyon. Sir. 22, 12. 13. 17.

A* nagy Ur Istennek félelme Kútfeje a’ bölcsességnek, Csak abban vagyon okos elme, A’ ki a’ szent Istenségnek Mindenekben kész engedni, ’S irtózik ellene tenni. —• Nóta♦ Ki csak Istenre dolgát hagyja. —

123. Mikor szabad a’ kereszténynek esküdni 1

A’ kereszténynek szabad, sőt mint főhatalmasságnak alatt valója tartozik is esküdni, mikor a’ törvényhatóság tőle az esküvést megkívánja.

’Sid. 6,16. Mert az emberek magoknál nagyobb, ra esküsznek, és ő nékiek minden versengéseknek vége, minden dolognak megerősítésére az esküvés.

124. Mi az esküvés!

Az esküvés az a’ törvényes vallomás, melly szerint mi az Istent, mint mindentudó, szent és igaz itélőbirót bizonyságúl hívjuk, hogy igaz és való az, a‘mit állítunk, vagy pedig szentül megtartjuk azt, a’ mit fogadunk.

125., Mit kell szorosan megvizsgálnunk, mikor a’ törvényhatóság a’ mi esküvésünket megkívánja ?

Mikor a' törvényhatóság esküvésünket meg-