Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

89

1 Ebben - Akkor megyünk kivált Lé az Isten’ nagy Országába, ollyanhéjét hagyunk el, a’ honnét sokféle esméreteket és tapasztalásokat viszünkel magunkat — Mikor e’ világra leszünk, az igaz , sok j eles tehettségek vágynak bennünk : — de ezeket kikeli fejtegetni , gyakorlani kell - és sok bajjal gyűjtünk osztán magunknak a’ testes dolgokból tapasztalásokat. •— Mikor vagyunk már nagyobbak ? akkoré, mikor mezítelenek üresek vagyunk minden esméretektöl, vagy akkor , mikor már ezekkel ékeskedünk, és igy születésünk idejéné , vagy halálunk óráján ?

2. Mikor az ember - ere a’ világra születik, akkor még tsak testes valóság ; hasonló nagy részént egyéb állatokhoz , halálakor pedig lehet már virtusokkal ékeskedő, és számot tarthat az örök jutalomra. — Először tsak ollyan szükséget ér ez ez , — mint egyéb állatok; a* testi ösztönök megelégité- se az, a’ mire igyekezik; — majd haeszmél- kedni kezd magára, midőn érni kezd; megérzi - azt, hogy —a’testes dolgok nagy ürest hagynak ö benne; *—• és ez az érzés lessz osztán ara ösztön; hogy az állatok sorából, >— felsőbb és nemesebb valóságok közzé igyekezzen felemelkedni. •— Rövid ugyan az ő földi élete; de tsak addig is, mitsoda sok jót - gondolhat - és tselekedhetik — s a’ t. Mikor nagyobb már az ember, akkoré, mikor még tsak tsupa testes valóság, vagy ak-