Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

lesz mindenkor igy — megváltóinak még ezek — de ere ezt kérdi a’ szív : Mikor - és ki felel pedig ere meg? — Innét van az, hogy a’ kik ezeknél többet nem tudnak - igy békételen- kednek a’ nyomorúságok alatt: Ugyan minek kellett nékem ennek lennem - miért kellett ebben az időben élnem ? —• Épen más szavakat lehet hallani, egy kegyes Keresztyén szájából; a’ ki tudja, hogy azoknak - kik az Istent szeretik, mindenek javokra vágynak — Tudja ez - hogy a’ szenvedések nefn történetből érdeklenek bennünket, hanem annak az Istennek rendeléséből, a’ kinek uta kegyelmesség és hűség,— Sokszor - az igaz - olly tsoportosok, oly terhesek a’ szenvedések - hogy azt gondoljuk Péterrel: mindjárt elsülj edűnk —• Mi adhat illyenkor vigasztalást? annak meggondolása - hogy ollyan Isteni hatalom’ vigyá- zása alatt vagyunk, a’ ki hatalmas a’ Pétert elnyeléssel fenyegető habokat egy szavával letsendesiteni — Tsudálatos - az igaz - gyakran az az ut - mellyen vezet bennünket a* gondviselés —de ditsósséges a’tzél , a’mely ennek végére le vagyon tétetve. —

h,- A' Haldokló Keresztyén. — Mitsoda irtózható kéttségeskedések közt kell egy ollyan embernek hányattatni - halála közelgetését látván -T a’ ki - vagy nem tud semmit is az Isteni határozatlan gondviselésről , vagy nem hiszi azt — ? ’s a’ kt. nem igy a’ Keresztyén , a* ki, tudja azt, hogy akár élünk, akár meghalunk, mindenkorai Űréi vagyunk. — Tud-