Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361
68 XI. Az Isteni gondviselés’ igazgatásából származó vigasztalások Sz. Letzke. — Rom XIV: 7. 8- Közzülünk senki nem cl © magának [és senki nem hal ö magának. mert ha élünk is az Urnák élünk, ha meghalunk is az Urnák halunk meg— akar éljünk azért, akar meghaljunk , mindenkor az Űréi vagyunk, A’ Gondviselésről, az Isten’ igazgatásáról való tanitása a' Vallásnak, mi reánk emberekre nézve , egy a’ leghasznossab tanitása ennek. Erötelen teremtések vagyunk,— sok veszedelmeknek kivan a’ mi életünk tétetve, a’mi történeteink elrendelése nem magunkon áll •— melly nagy boldogság hát tudni azt, hogy ezeknek kormányát egy mindenható és legboltsebb szeretet tartya - Az életre , és halálra nézve is épen illyen nagy jó ez, minthogy ez a’ kettő az emberre nézve is legnagyobb - Ha a’ mi életünk és halálunk tsak a’ történettől, vagy valamely teremtés hatalmától függene - soha sem lehetnénk nyugodt elmével . mit3oda nagy jó hát ez, hogy a’ vallás azt mondja mind életünkben mind halálunkban az Istennek tulajdoni vagyunk — vagy • a’ mint talmá- tsolja ezt ennek egy hiteles Talmátaa — köz- züliink senki sem ’j• a t. Az Isteni gondviselést Írja itt le az Ap őstől - még pedig ollyan gondviselést a’ mi
