Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361
zettünk. •— így a’ kegyesek a’ testi halál álmában - elfelejtkeznek - minden testi és lelki szenvedésekről, a’ mellyek itt az ő napjaikat megkeserítették, mivel oda mennek által - a’ hol eltöröl az Isten az ö szemeikről minden könyhullatásokat. — Itt ugyan - az álom után felébred Velünk ra* fájdalmak* érzése is •— ott pedig nem - mert elvettetik erötelcn test - feltámasztatik ditsöséges test. 5. Az álomba merült ember meghal mint egy a’ világnak - nem lát, nem háll, nem érez azokból semmit, a’ mik ő körülte vágynak , és történnek — így elvesz bennünket a’ halál a’ Világtól - az érzékenységek érzéketlenekké lesznek — *s a* t. 6. Az álom - fsak kevés ideig tart •— Az elfáradt munkás - ha szinte sok órákat alu- szik is - úgy tett zik néki, mikor felébred, mintha tsak akkor - feküdt volna le. — Igy- a’ meghólt kegyesek* lelkének lehetetlen - hogy hoszszasnak tetszene az az idő - a* mi a’ halás és a’ feltámodás közt elfog telni - minthogy az Isten kezében - a* boldogságban töltik idejeket -—kivált ha ezt az örökkévalósághoz mérik, 7. Az álmot követi - o’ felébredés, felkelés , az életre, a’ hasznos munkára való viszsza térés — Épen illyen következés van a’ halállal is őszveköttetve - mert Eljö az óra melly- ben , mindenek , kik a' koporsóban vágynak, meghalják az emberfiának szavát, és a* kik jókat tse- lekesznek, kijönek az élet feltámadására Ján. V. <28. 5