Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Ka biizutok d fejedelmekben , az embereknek j'íjaikban , kikben nintsen szabaditnsra való erű. hl mégyen az ö lelkek , és ok földé lesznek a napon elvesz minden ő gondo/atjok.—■ Még felig sem végezi el- sok jámbor édes Atya a’ nevelés’ nagy munkáját, mikor el kell néki alunni a’ halálos álomban, le kell kezeit venni a’ munkáról, és a’gyermekek gyámoltalan árvaságra maradnak , még alig áll bé sok hűséges munkás, a’ munkálkodás karikájába; mikor ama megmásolhatatlan— meg állj rá kimondatik ; másik alig éri el munkálkodása nappalának delét - mikor elnyugszik napja , és meglepi az é jszaka , a’mellyen senki nem munkálkodik; és azok, a’ kik ezektől várták boldogulásokat, lesütött ábrázattal állanak , vagy könnyes szemekkel néznek egymásra. —- Sok hasznos munka maradt már félbe a’ miatt, hogy az, azt elkezdett munkás idején kidült, és nem találkozott a’ ki nyomába akart volna állani, vagy álhatott volna —!

Epen iííyen bizonytalan

2. A’ földi jókban vetett reménység is. — Való ugyan - hogy a’ külső jók, minémüek a’ pénz, más egyéb jószágok , a’ nagy hírnév, a' betsület, nem keveset használhatnak — ezektől is lehet valamit - sokszor sokat is várni — A’ gazdag ember - pénzel bovölkö- dö, mindent megszerezhet magának, valamire szüksége van - sőt még a’ lelki jók megszerzésében is lehetnek ezek a’ külső jók'