Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361
43 — íanokra tékozlotta az Isten ezen nagy jótéteményét. Voltak eleitől fogva ollyanok, az emberek közt, a’ kik halgattak ezen Tanítóra; illyen volt a’ többek közt a’ Soltár író Próféta. - ez emberi erőtlenségről- az élet rövidségéről, és a’ földi jók’ bizonytalan birtokáról szóll a’ letzkét megelőző versében, mikor ezt mondja: Bizonyára mint az árnyék, úgy jár az ember , bizonyára hijjába szorgalma- toskodik, rakásra gyűjt, de nem tudja kitsoda éli- tneg azokat. — a’ tapasztalásból tanulta ö ezeket - a’ mellyekböl osztán ezt a’biztató igazságot hozza ki : azért én - mit várok Üram! — ’s a’ t. Az Istenben vetett bizodalomnak betses és vigasztalással tellyes volta van hát itt leíratva, a’ mit könnyen által láthatunk, ha gondolára veszszük, mitsoda bizonytalan l. dz emberekbe vetett reménység. *— Hogy az emberek rajtunk sokszor, és sokakban segíthetnek, és segítenek is, azt tagadni nem lehet. Mennyit tehet egy jó Fejedelem - sok ezerek’ boldogitására P — egy nagy tekin tetű mennyit boldogifhat? - egy hűséges Tanító - egy nagy gazdagság’ birtokosa - egy jó barát - egy édes Atya - édes Anya ’s a’ t. Ki- mondana hát- egy átaljában , minden emberekbe vetett reménységet hijjábavalónak , haszontalannak? Mindazáltal mind ezek mellett is tsak ugyan fövenyen építené az , a’ maga reménységét, a’ki mindent az emberektől várna, mert a’ mint a’ tapasztalás tanítja, a) Ezek \
