Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

Ä Jelenvaló - es a' Jövendő élet hözt vá- ló egybeköttetés.

Sz, Letzte, Gal. VI: 7. A’ ti mit vét azt aratja.

Hogy a’mi testünk egyszer, elébb, utóbb megszűnik élni, azt tudjuk mindnyájan - hogy pedig a’ lélek , a’ mely ezt eleveníti , akkor- is megmarad, azt minden Keresztyén hiszi, nem tsak, hanem örül is már előre annak a’ boldogságnak, a’ mellyel az ö Vallása, minden igaz Keresztyént biztat, hogy eléri azt a’ síron túl. Honnét lehet hát az, hogy mégis oly nagy a’ külömbség a’ Keresztyének közt, az ö erköltsi mivoltokra nézve? Ennek egy nem utolsó oka az, hogy sokan, igen hejtelenüi gondolkoznak azon jövendő életről , azt tartyák, hogy az egészen más élet, és átaljában külömbözö a’ jelenvalótól. A miilyen veszedelmes és ártalmas gondolat ez, épen 'ollyan illetlen ez egy Keresztyénhez, a’ ki tsak a’ Letzkéböl is tudhatná, hogy amaz ennek fojtatása és következese - a ki mit vét azt aratja.

Mindnyájan tudjuk, mitsoda szoros egy- beköttetls vagyon a’ vetés és az aratás kozott — a’ ki tiszta búzát vetett , tisztát takar az, a’ ki kéttzerest, vagy rosot vetett, il- lyet takar, a’ ki sokat - vagy keveset ’s a’ t. - Egészen attól függ hát - az aratásnak és takarásnak mivólta, a’ miilyen volt a’ vetés,