Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

van a’ mi számunkra is az Apostolnál letetetve. — Mindenkor az Úrral leszünk.

Az Apostolok e’ felől való Reménységeknek ugyan, a’ Krisztus ígéretében erős fun- damentoma volt; mind az által, volt még más is, a’ mi őket ebben tántorithatatla- nokká teliette: ez t. i. hogy úgy viselték magokat, mint illett azokhoz, a’kiket a’Krisztus magáéinak esmert. Azt mondja az Apostol magáról 2. Timii. 12. Tudom kinek hittem» és azért vagyok bizonyos, hogy az ,, én Ő nála letett kintsemet megtarthatja ama napra ’ és 2. Tim. VI: 7 , 8. Ama Nemes hartzot ■—• vár and- jak az ö eljövetelét— Lássátok ‘ Af. itt a* mi reménységünknek is egész fundamentomát—■ egy része ennek - a’ Krisztus említett Igére** te, mert az nékünk is később Tanitványi- nak szóll, más része pedig a’ magunk ollyan viseletűnk, a’ miilyen volt az Apostolé - a* mi miben áljon- majd megfogjátok tanulni, ha figyelmeztek a’ küvetkezendökre - mel- lyekben épen azokat a’ Feltételeket akarom ► élőtökbe terjeszteni, a’ mellyek alatt re- ménylhetjük, hogy halálunk után Mindenkor az l/rral leszünk.

1. Ha ott övéle együtt akarunk lenni, itt már megkell ö véle esmerkednünk — Idegenek, esmeretlenek közzé lakni menni akarja is irtózik; ellenben a’ kiknek gondolkozásaik’ módjáti szokásaikat; erköltseiket es- merjük, azok közzé nem iszonyodunk annyira menni- még akkor is mikor ezeket