Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

mikor megesmerjük , hogy azok nekünk Jol- tévöink, mikor a’ vett jókat ollyannagyoknak tartyuk , a’ miilyenek azok valósággal ? mikor ezekkel hejesen élünk; mikor Jóltévö- inkröl ditsérettel emlékezünk; és az elvett jókat, benne módunk lévén viszszonozzuk , az az, vagy magokkal , vagy az azokhoz tartozókkal jól teszünk ’s a’ t.

De könnyű , parantsolat nélkül is által látni a’ Tanitók eránt váló ezen leirt Hálá- dodosság’ kötelességének[nagy és Szent voltát akár

I. A’ Tanitókat magokat — akár

II. A’ jót, a* mit ezek velünk közlenek •— gondoljukmeg.

§. 1. Ha magokat - a’ Tanitókat gondoljuk meg —

l-ször is Az a’ készület ötlik szemünk eleibe, a mit ezeknek ara, hogy Tanitók lehessenek, megkell tenni. —• Senki sem adhatja azt másnak, a’ mivel maga nem bir. Senki sem lehet hát Tanitó, ha tsak nem készül. — És ezen készületre, mennyi idő, költség, test — és elmetörödés kívántatik meg, minden tudja, ’s a’ t.

^bármely munkára, hivatalra, ha azt akarjuk , hogy az elömeneteles legyen, nagy magunk megtagadása kívántatik meg. A’ Tanitói hivatal ezt különösön megkívánja — Nem kell itt a’ könnyűségre nézni; ugyan tsak uralkodni kell itt, az indulatokon , a’ hajlandóságokon — ’s a’ t.

*.5