Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

gok, a’ mint az emberek akarnák; mitsoda közönséges lenne az Istennel, és e’ szerént a’ kötelességekkel való nemgondolás ? ’s a’ t.

3. Ez által köti öjzve az embereket egymással. — A’ szerentse távol veti az embereket egymástól. — A’ ki úgy gondolja magát, mint'a’ ki másokra nem szorul, —• mitsoda idegenséget mutat az mindenek eránt? Mitsoda hideg vérrel nézi - ama bolond gazdag , a’ nyomorult , és az asztalról lehulló morsalékokért esedező Lázárt? •— ’s a’ t. Ma is - sok példa van ere, - holott pedig, mennyi a’ nyomorult. — Hát ha még valóban is úgy volnának az emberek, hogy egyik is a’ másikra nem szorulna, hogy kiki ellehetne mások nélkül. — Oh bizony tsupa idegenek közt járnánk e’ földön ! Az illyén nyomorúság’ viszi az embereket egymáshoz közel —• mivel - az illyenekben már nintsen azoknak a’ kifogásoknak heje — a’ mikkel elakarják a’ szánakozni nem tudó, segíteni nem akaró köszivek lelki es méreteket altatni. — Nem mondhatják itt az illyenekezt, megérdemli, — méltán szenved, mert maga kereste, maga okozta — az Isten’ büntetése; t— mert ezek ám azok a’ fogások, a’ mellyeknél fogva hidegvérrel nézik sokan, nyomorult Aty- tyokfija’ szenvedéseit — ’s a* t.

4. Ez által adja kiváltképen tudtunkra azt , hogy a' földi élet nem egész rendeltetése az embernek. — Mitsoda főben járó dolog legyen ,<3röl az embernek erősen meggyőződve len-