Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

ki az emberi életből minden nyomorúságot kitagadna. Mind a’ kettőt megtzáfolja, a’ mindennapi tapasztalás. Elegy van itt - a’ boldogság és a’ nyomorúság, mégpedig nem tsak közönségesen véve az emberi életet, hanem külön-kulön minden egyes ember életében is, azzal a’ külömbséggel, hogy egyik emberéletében ez, a' másikéban amaz tar- tósabb , és gyakoribb — Voltak a’ Dávid életében vidám napok, a’ mint az ő örvendező ’Soltáriból nyilván van; de voltak bánatosok is, a’ mint az ő siránkozással, kesergé- sekkel tellyes ’Soltári bizonyítják, — egy il- lyen ’Soltárja az, a’ melyből a’ Szent Letz- két felvettem •— illyen szomorú állapotban volt akkor, mikor e’ szerént igy könyörög: Szabadíts ki a’ tömlőt zből az én lelkemet

így van mais a’ dolog, — minden egyes emberre nézve. — Ha van okunk ara gyakran - hogy igy kiáltsunk fel Dáviddal a* CXLVIV. 'Sóit. 3. Oh Uram! mitsoda az ember , hogy gondot viselj ö róla , és mitsoda az embernek fija, hogy ö felőle gondolkodói ? Bizony ara is van néha épen illyen okunk , — a’ mint ezen hoszszas sinlődéseket szenvedett, de azoktól már örökösön megszabadult Keresztyén társunk is bizonyság , — hogy sokszor igy könyörögjünk*. Szabadíts ki ’s a' t.

TÖmlötznek nevezi itt a’ ’Soltár író a’ földi életet. — Aról fogok én is most elmélkedni: Mitsoda^ hasonlatosság van e' kettő kötött.