Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

i65 —

pedig ollyakkal, a’ mellyeket nagy és hasznos tetteikkel gyűjtöttek, ha ugyan elvetemedhetnek ezek is ezen gyarlóságra —mert igazság szerént ezeknek ettől menteknek kellene maradni — Az ollyan emberekben van ez inkább meg; a’ kik vagy egészen üresek minden igazi jeles minémüségektől ; vagy ha van is illyen forma valami bennek; de sokkal több a’ fogyatkozás. Kiváltképen pedig és legnagyobb mértékben ott van e’meg, a’ hol minden jelesség tsak történetből való , minémü a’ szerentsés környülállások közt lett születés , ée. Miilyen távol veti ez az embereket egymástól! Holott pedig - ha megtudnák az emberek igazán gondolni, mint természeti erőtlenségeiket, mindpedig erkoltsi fogyatkozásaikat, semmire nem találhatnának nagyobb okot, mint az alázatosságra ■—! Itt is megmutatják — Szülék! a’ ti kis gyermekeitek - a’ követésre méltó példát — az alázatosságot — A’ nagy Urak’ gyermekeik épen ollyan készen társalkodnak, ollyan örömmel mulatnak, a’ szegény sorsú emberek gyermekeikkel; — mint a’ magokhoz hasonlókkal ’s a’ t.

6. A’ Szolgálatra való készség. •— Sem a’ természeti okosság, és a’ köz tapasztalás a' mely megtaníthatná az embereket ara , hogy valamint mások ö nálok nélkül einem lehetnek ’s a’ t. sem az Isennek Beszéde, — a' melyben oly világoson megvan parantsolva sí' másoknak köteles szolgálat, mint p, o