Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

azonnal nevetnek, még pedig - nem nézik azt - idegené, vagy atyafi, az örülő, — egyszóval ezek örülnek igazán az örülökkel. — 's a’ t.

3. A’ nyomorultakon való szánakozás. •— A' mit az oktalan állatokban tapasztalunk ere nézve, épen azt látjuk igen gyakran az emberekben is. •— Azok, ha látják, hogy köz- zülök valamellyik vérzik, megvan sebesitve , mind reá rohannak, rúgják vágják, harapják azt, e’ szerént, fájdalmait, szenvedéseit öregbitik. — Fajdalom! Igen sok mássát lehet látni az emberek közt is , ezen oktalan állati vadságnak. •—• ürül sok ember, midőn másokat sírni lát. — Sok ollyan szenvedő Jóbok vágynak ma is, a1 kiknek nyomorúságokat még Barátaik is igazságtalan , vagy legalább minden kedvezés nélkül való szemre hányásokkal nehezítik. — Ma Í9 sok Dávidok - panaszolkodhatnak - igy a’ XXXVLII% Sóit. x X v. Az én Barátim , és társaim, az ént sa- pásomban félre állottak, és az én rokonim távol állottak. — Ebben is ellenkezőt Iái hattok Szülék ! — a’ ti még einem fajult kisdedeitekben. — Könnyek tsordulnak ki ezeknek szemeikből , ha valakit könnyezni látnak , sírásra fakadnak, ha sírokat látnak egy szóval sírnak ezek igazán a’ sírókkal’s a’t.

4. A' megsértőknek való kész megengedés , az ezekkel való hamari megbékéllés. — Ellenségeinket szeretni , az az jól tenni azokkal , a* kik minket gyűlölnek, áldani azokat, a’kik

11 *

— TÓ3 —