Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

tani, annyival inkább az élet estvéjére - ar halálos betegségre hagyni — minden nap meg kell halnunk, életünk’minden napjainak , a* halálra való készület napjainak kell lenni.— Annyival inkább

Mivel tudjuk *— mely sebesen - és visz- szavonhatatlanúl repülő, ez a’ földi élet - a mit ifjúságodban elmulattál — valamint ifjúi időd soha viszszanem jö— örökre elmúlt marad az ’s a’ t. — Mivel tudjuk, mely bizonytalan .ennek vége és határa — ki biztathatná magát tsak a’ holnapi nappal is ’s a’ t. ?

Mely jól gondolkozik tehát az ollyan ember magáról, a’ ki minden estve számot vesz magától. — Vigyázzatok azért, hogy készületlenül ne találtassatok.

Alkalmaztatás. Ha ezen megholt — Keresztyén Férjfiú (vagy Aszszony) minden napjait úgy nézte, mint készület’napjait, ha — Há- zanépére , a’ polgári társaságra ’sa’t. nézve - a’ vólt, a’ kinek kellett néki lenni. — Most már azok közt vagyon, a’ kik minekutánna itt a’ kevesen hivek voltak, több van rajok bízatva. — Vegyétek eszetekbe az ö példájából - életbenn maradott szerelmesei - a’ ti nagy kötelességteket, a’ halálra való készület’ nagy kötelességét— eszetekbenn tartván mindenkor, hogy - a’ki vét a’testnek , aratni fog veszedelmet — ’s a’ tv- - - Amen,