Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

— 143

Hanem t Nem kell ezen Szomorúságnak mérték felett valónak lenni sem akkor í. Mikor azok szenvednek — nem kell ennek a’ lelket egészen elfoglalni — Akármely — még a’ legártatlanabb indulat is tsak addig emberi, tsak addig ártatlan - és hasznos; mig a’.léleknek magára való eszmélésemegvan ; vagy míg alkalmatos ara, hogy azt '' igazgathassa; azt zaboláshassa i és igy a’ maga szokott munkáját szabadon , és zava- rodás nélkül gyakorolhatja — A’ szeretet, a* szánakozás - az öröm , a’ boldogság kívánása — ’s a’ t. magokban szabados és ártatlan indulatok; a’ mint mindenikröl igen könnyű megmutatni; de a’ tapasztalás eléggé tanítja azt is - mennyi veszedelmeknek lesznek ezek kútfejei, mikor ezek neki hevesednek, a’ lelket elkábítják , az okosság héjét elfoglalják ’s a’ t. így van az említett méltó bánatra nézve is a’ dolog. — Elkábul ebben a’ lélek, ha a’ mértéken feljül megy- alkalmatlanná lesz a’ gondolkodásra , alkalmatlanná a’ segedelemre, sőt annak tsak elfogadására is. — Innét sok , mód nélkül bánkódó szülék, — megérik szenvedő, gyermekeik felett a’ jaj Istenem ! jaj Istenem! kiáltásokkal — Akármely nyomorúságban is - az Istenhez fojamodni, az Istent hívni segítségül , Keresztyéni kötelesség ; de öszve kell ezzel mindenkor kötni , a’ segéd eszközökkel — való hejes élést — Bízzál az Urban ezt mondja Dávid a XXXVII. Sóit. 3. és tseléked-