Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

fr

4. Elhagyjak a’ földet minden j avaival. Éljünk hát ezekkel — igazán és mértékletesen. Igyekezzünk ezekből, a’ mennyit lehet magunkéivá tenni, de az Igazságnak , a’ kötelességeknek útjánn; éljünk is ezekkel, addig mig módunk vagyon benne, háládatos szívvel, és mértékkel.

5. A’ mi testünk megszűnik élni, de a’ lelkünk megmarad. Ne a’ test’ jó állapotja legyen igyekezetünknek Fö tárgya - hanem a’ léleké. A’ mi tsak úgy - és akkor lesz , ha - ezt hasznos esméretekkel, virtusokkal meggazdagítjuk, ha jó lelkiesméretet szerzünk.

6. Itélöszék eleibe állunk, a’ hol, ollyan ítélő Bíró lesz, a’ kit sem megtsalni, sem megvesztegetni nem lehet, a’ ki nem tsak nyilvánvaló , hanem minden titkos tselekedete- inknek is, tanúja volt; sőt ollyan - a’ ki a* XClV. ’Sóit. szerént: Minden szívnek titkát látja, s érti az ember minden gondolatját. — Ügy kell hát - itt minden tselekedeteinkre , sőt minden indulatainkra és kívánságinkra vigyáznunk, hogy ezen Itélöszék előtt meg ne szégyenúljünk.

7. Ollyan életbe megyünk által, a’ mely oly szoros egybeköttetésben vagyon a’ jelen-? való élettel, mint az aratás a’ vetéssel. Valamint itt, a’ ki mit, és mint vét, azt és úgy aratja — épen így 's a’ t.

Nagy - hát ezek szerént a’ halálra való készület. — Nem lehet ezt az élet ideje’ va-? lamelly részéhez, p. o. az öregséghez szőri-