Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
I 42 BÉVÉ ZETES. azt egéfz órán kerefztúl ditsérje, vagy mots- kolja. — Az Orátor a’ Társaságot illető Matériákat, p. o. Kereskedést V a’ f. tefzi magának Mat riáúl: de a’ Nép tanítója, a’ Vallást, és az Erkőltsi dolgokat. 2) A’ Befnéi Formájára nezve-is külömböz- nek egymástól. Az Orátor azon mesterkedvén, hogy a’ Bírákat a' maga réfzére hajtsa , és a’ másik Réfzt gyűlölségbe hozza ; tehát ő hizel- kedik , — a’ dolgot nagyítja, — sir, — tsúfo- lódik , — vagdalódzik, — gúnyolódik: a’Lelki Tanítónak hízelkedni, a’ dolgot nagyítani sírni , vagdalod zni , gúnyolódni, a’ mi külöm- ben régen ékességére tartozott a’ Prédikátori ékesfzó lásnak , éppen nem fzabad. — Az Orá- tornak minden mestersége az, hogy indúlatba hozza az Itélöket: de a' Lelki Tanítónak a’mellett még tanitani*is kell a’Hallgatóit. — Az Orátor tsak a’ Bírák korúi jár az ö Befzédével, a’ többi Hallgatókkal nem gondol: de a’ Prédikátor , mint a’ Nép tanítója az egéfz Népet tartozik világosítani és jobbítani. — — Az Orátor tsak reá befzéll másokat valamire ; de a’ Prédikátor, mivel az ErkŐltsiség a’ fzabad meggyőződéstől függ, tsak tsendes elmélkedésekre tartozik Hallgatóit melengetni , nem pedig valamire rábefzéllni ; az okokat tartozik felhordani, de a' meggyőződést, maga meghatározást, a’ Hallgatók Szabadságára kell bizni : azért-is nem kell mód nélkül tüzesiteni a’ Hallgatók’ képzelődéseit, hanem tsak gyengédeden melengetni. 7) A’ Befzád elmonddsában-is külömböznek. Az Orátor Actiója a’Komédiáséhoz sokfzor hasonló. Ö nevetkezik, sir, a’ bánat miatt nem fzóllhat, követheti valaki hangját, teste’ mozgását , ő toppanthat a’ lábával , ütheti öklével a’ Katedrát, hányhatja, vetheti magát ide ’s tova; de a’ Papnak ezek közzől egygyiket sem fzabad tselekedni. — Az Orátor befzédét, a’hallgatók sokTzor lármázás vagy más által félben fzakafztják: de a’ Predikátziót végig kötelesek p’ hallgatók hallgatni.