Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
BÉVEZETE S’. 24 sara munkálódik, leghamarább és legelevenebben munkálódhatnék az Ö fzivére. Minthogy annakokáért a’ Tanítók is tsak gyarló emberek; tehát Ő rólok-is tsak rigy kell Ítélni, mint gyarló emberekről, nem mint Szentekről vagy Angyalokról. Az ö hibájok tulajdonképpen tsak oilyan hiba, mint másoké, mert tsak hiba az, és magában azzal nem nagyobb , hogy nem világi emberen esett, — mert tsak emberen esett , és ugyan azon erköltsi törvény ellen vétett 0 , meíly ellen mások vétenek. Honnan van hát még is, hogy nagyobbak azok a’ hibák, és vétkek , mellyekben valamelly L. Tanító belé esik, mint a’ másoké? Onnan, mert ritkábban esnek azok meg, — ’s e’ fzerént, mint fzokatlan dolgok nagy figyelmetefséget tsinál- nak. Más emberek , minthogy gyakrabban beleesnek azon hibákba , mellyekbe valamelly Tanító egyfzer belé esett , éfzre sem vefzfzük azokat, — a’ Tanítóban pedig hallatlannak ítéljük. — Oilyan Személlyek a’ L, Tanítók, kikre vágynak függesztve a’ népnek fzemei, — mint a’ kik tükörül tétettek a' népnek : és igy a’ leghifsebb motskot-is kiki ö bennek egyfzer- re éfzrevefzi. — De onnan-is van ez még; mert képtelen dolog az az emberek előtt . hogy a’ ki Példát tartozik adni másoknak a’ Jóra, az a’ Vezér a’ rofzra, és a’ ki kívánja, hogy más annál a’ Tudománynál fogva, mellyet ö tanít* jó legyen, maga a’ mellett gonofz, és rofzfz élet«’« ember. Azomban, megkell azt-is vallani, hogy igazságtalanság egy egéfz Rendről, —• egy két embernek hibájáért rofzfzúl ítélni. — Nintsenek-e’ más Hivatalokban-is rofzfz emberek ? és azért ki merné mind azokat rofzfz embereknek tartani, a’ kik azon egy Hivatalban vágynak ? A' mi pedig a’ Társaságban való maga viseletét illeti: itt-is az a’hiba, hogy némellyek- nek helytelen magokviseletéről az egéfz Rendre fzoktak az emberek ítélni, Ha a’ L, Tanítók
