Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

A' Prkdikátzió Elmondásáról.

*99

Az Ellenvetést, vagy a’ mások’ fzavát, mikor felhozzuk , azt az előbbeni hanghoz képest tsendesebben, és lejjebb fzált hanggal fzoktuk véghez vinni.

A’ Parenthesist, sebesen, és alatsonyabb hangon mondjuk-el.

CXXXVIII. §.

Az Or áló fzemelyt illető különös regulák.

Nem lehet minden dologra, kifejezésre és hang’ külömbbkülömbbfeüe változtatására regulát adni: mindazáltal, hogy még is valaki jobban oráljon, fzükség:

1) A’ legjobb Orátorokat és Prédikátorokat olvasni, és azokat commákra , pontomok- ra, ’s felkiáltó, kérdező, tagadó, ’s a’ t. jelekre vigyázván nagy hanggal elmondani.

2) Figyelmezni kell az örvendező, Tzo- morkodó, haragos, tsendes , bátor, félénk, ví- gafztaló, ’s keserítő ’s a’ t. embereknek befzéde’ módjára , és hangjára.

x) Tsendes, és alatson hangon kell elkezdeni a’ Predikátziót, és úgy kell felmenni. Mert ha mindjárt legfellyi'il kezdi valaki, mindég nevekedvén a’ hang megfzakad, kivált a’ rofzfzúl épült Tempómban.

4) Parantsoló és felettébb bátor hangon éppen úgy nem illik ifjú embernek Orálni , mint alamufzin, vagy fzélvéfz módjára hirtelen valamit elpergetni.

5) A’ hangot kiki a’ matériájához, és ar fzókhoz alkalmaztassa: mindazáltal az ollyan fzókat, mellyek a’ dolgok’ terméfzetét kinyomják magokban is, nem kell hanggal-is követni.