Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
A’ Predikátzió leírásáról, és megtanulásáról. 187 IV. RÉS Z. A’ Predikátziónak közönséges helljen való elmondásáról. I.SZAKASZ. A’ Predikátzió’ leírásáról, és megtanulásáról. cxxx. §. y/’ Predikátziót fzárói fzóra le kell írni, vagy pedig tsak Dispositioról kell azt megtanúlniP Nem tsak az a’ kérdés a’ Homilétikában, hogy miről, és w/í mondjon a’ Prédikátor? hanem az-is hogy miképpen mondjon-el valamit a* Gyülekezet előtt. Ebből az okból íziikség a’ Predikátziót oda haza úgy elkéízíteni, hogyha- fzonnal mondódjon az el a’ Templomban. Kötelessége tehát a’ Tanítónak : A' Predikátziót fz.ó ól ízóra leim'. Nem elég (kivált Ifjú Prédikátornak nem-is kell arra magát ízoktatni) tsak a’ főbb gondolatokat rövid Dispositióban lerajzolni , ’s azt vinni-fel a’ Ka- thedrába , és azokról beízéllni, mert: a) A’ Predikátzióban nem tsak az a’kérdés, hogy jó dolgokat mond e’ valaki? hanem az-is, hogy miképpen mondja-el azokat ? Ha pedig hogy le nem Íródik a1 Predikátzió, úgy véghetetlen sok hiba leízfz a’ tanításban. Mert igy tsak azt mondja a’ Tanító, a’ mi akkor hirtelen a’ fzá- jára megy, — és tsak olly befzédben adja mind azt elő, a’ miilyenben akkor ott hamarjában
