Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
B É V E Z E T É S. *9 Velygéseknek mesterei: sokkal inkább megér- flemlik ezt a' Kerefztyén Vallás’ Tanítói, mint a’ kik egy olly áldott Vallást tanítanak , méllyet az okofság-is betsül, és ajánl mindeneknek. 2) Senki sem érdemli-meg jobban a’ tifz- teletet, mint a’ Nevelő: úgy de ki nem tudja, hogy az egéfz Kerefztyén Európa az Egyházi Rendnek kezében ajánlotta nagyobb réfzént a’ nevelést ? Ki nem tudja, hogy a’ kifsebb és nagyobb Oskolákban ezeknek vigyázások alatt taníttatnak, és neveltetnek a’ Hazának jövendőbeli reménységei az Ifjak ? Nem érdemlik-e’ hát azok-meg a’ tifzteletet, kik a’ Szüléknek, kivált e’ mái feslett világban, olly gyermekeket nevelnek, a’ kiknek ok magok-is örülnek? — kika' Hazának olly Eérjfiakat^formálnak, kik annak ditsöfségét és boldogságát öregbítik, és más Nemzetek előtt tekintetefsebbé téfzik ? 3) Az életnek minden f őbb változása, ban mellettünk forognak a’ mi Lelki Tanítóink, és magokat úgy mutatják-ki azok körül ,< mint Atyák , mint Barátok, mint Tanátsadók, mint Oktatók , és mint Testvérek. A’ világra bejövén, ók vefznek-bé bennünket a* Kerefztség által az Isten Ekklésiájába , és a’ Polgárok fzáma köz- zé-is , a’ Statu3 rendeléséből ők irnak-bé bennünket. —- Alig fzakadunk le Anyáinknak emlőiről , és a’ dajkák kezek közül alig máfzunk- ki, mindjárt ők vefzik által a’ mi neveltetésünknek legnemefsebb terhét. — HázoTsági életre adjuk magunkat? ők erősítik azt meg. — Betegek vagyunk ? ők jönnek-el hozzánk a’ mi vigafztalásunkra , és érzik mint egy a’ mi fájdalmainkat az Ő kedves befzéllgete'seik között. — Egéfségesek vagyunk? az ő tanításaikra megyünk a’ templomba. — Lelki háborút fzen- ved valaki? Ő hozzájok folyamodik azoknak megtsendesítésére. — Egyenetlenségek esnek a’ Famíliákban, vagy a’ Házostársok között? ők tefzik magokat közben, és Ők lefznek a’ legelső békéltetők. Végre, midőn a’ halál fájdalB *
