Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

ges Soriteseket, Maiort, Minort, Conclusiót, lieni fzükség az ujjainkra felfzedni.

e) Mind azokat az okokat, mellyekhel a’ megmutatásban élt a’ Tanító , a' befzéd -végén rövideden, és más fzókkal hordja-fel , hogy el ne felejtse a’ Hallgató a’ mit hallott., és egy summában ujjra lásson mindent.

CXVI. §.

Ellenvetésről, és Megt%áfcldsról.

Ha a’ Fó Propositio , vagy annak réfzeiben befoglalt igazság ellen val.mielly ellenvetést akar a’ Tanító felhozni, és azt megtzáfolni •, azt itt az értekezésben vigye végben. — Akkor tzáfo- lunk-meg valamit, mikor annak igazságtalan voltát erősségekkel mutatjuk-m'eg. E’ pedig igy essen-meg:

i) Az Ellenvetést annak okaival együtt igazán, és a’ maga valóságában, hanem rövideden tegye-fel a’ Tanító. .

* 2) Mutassa-meg, hogy azok az okok, mellyeken épült a’ kétség, erötelenek.

3) Azoknak megtzáfolásában apelláljon a’ Hallgatóknak tulajdon érzésére , — a’ tapaPz- talásra, — a’ józanokosságra, és a’ Szent Trásí’ ollyan Pzavaira, mellyek ellen semmi kifogást nem lehet tenni.

4) Adja elő azokat a’ rofzfz következéseket, mellyek abból Pzármoznak.

5) Ha valamelly ember' fzaván fundáló- dik a’ tévelygés , vagy kétség •, akkor azt ne motskolja-meg, mert az embert mikor eltéve- lyedett-is tifzteletben kell tartani • hanem azt mu- togassa-meg, hogy az-is megtévedhetett, mert ember volt, — vagy nem jól értik őtet, mert ö maga olly értelemben soha sem volt.

fi) Kevés ellenvetést kell a' Predikátzió- ban elegyíteni, és tsak azt kell felhozni , a’ mit el nem kerülhetni \ a’ mire pedig jól meg nem,

l6p, . A' Predikétxió Formájáról.