Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
A' Predikátz'ó Formájáról. \6S cxv. §. F) Értekezés. (Tractatio). Minekutánna már a’ Tanító a’ FőfProposi- tióját bizonyos Réfzekre elofztotta *, vegye-fel előfzör az első Réfzt , és arról értekezzen, az az, azt világosítsa és erősségekkel állítsa-meg, — azután pedig a’ másodikat, és azzal-is hasonlóképpen bánjon. Az a’ Réfze tehát a’ Predi- kátziónak , mellyben a’ Fö Propositio, és azokban lévő Igazságok , megvilágosítatnak, és me g- erösíttetnek , neveztetik Tractatiónak, vagy Ér- «> tekezárrtek. Ügy világosítunk pedig meg valamit, ha a’ Subjectum és Predicatum köztt való fzoros öfz- vekbttetést kifejtegetjük, az azokban való Megfogásokról , világos és helyes esméretet fzer- zünk másokban , és a’ dolog inegesmértetö jeleit rendben , értelmes fzókkal, és tökélletes praecisióval előadjuk, A’ megvilágositás’ efzk'ózei ezek : I. Egy dolognak a’ másikkal való Ö/zveha- sonlitása. Tele van az illyen világosításokkal a’ Szent Írás.— Hanem itt ezeket kell megtartani. a) Az a’ dolog , mellyhez valamit akarunk hasonlitni igaz legyen. Tehát Fenix, Cerberus, ’s ay t. elmaradhatnak. b) Világos, és esmeretes dolog legyen az Hallgatóink előtt, melly által őket akarjuk megvit lágosítni. Tehát a’ ’Sidó Vallás’ Tzeremoniái- ból nem kell venni hasonlítást magyarázás nél- kől, sem a’ tengeri tsigáktól, idegen plántáktól: mert ezek esméretlenek Hallgatóink előtt. c) A’ nagy dolgokat tsekélyekhez nem kell hasonlítani, — sem illetlen dolgoktól nem kell venni a’ hasonlatosságot. Ií. Példák, mellyek arról tanítanak - meg, hogy azok a’ dolgok, mellyekről fzó van, meg^ i
