Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247
datosságra , és hogy közönséges örvendezéssel jelentsék-ki, hogy óh az ő hőségeket az Istentől kirendeltt Királyok, vagy akárminémü Igazgatósok eránt megmutatták. Textusok lefznek: ’Sóit. 20: 2— 6. Zsolt. 44 .* i — g. ’Sóit. 85: 10— 12. Esa. 27: 4 — 9- Esa. 32: i — 18. -Eia. 45 •' 7* Teld. 21 * 31. K/a. 26.* 12. 2. Thess. 3 : 16. Matériák lefznek : Az Isten a' Győzedelem- nek Ura. —• A’ magában való bizakodás meg- fzégyeníttetik. — A’ Hazának hűsége boldogságba helyhezteti a’Hazát. — A’ fzerentsés békességért az Istennek tartozunk háláadással. —- A’ Békességből Tzármazott okos örömről. — A* kevély ellenség megalázodása mennyiben tárgya a’ Gyülekezet örömének. Az Isteni gondviselés’ nyomai a’ Világban előjövő -nagy történetekben. — A’ Békességnek mitsoda befolyása van az erkóltsiségre. — Mennyire örülhet a’ KereTztyén, mikor az ellenségét barátjává teheti. — Hogy kell a’ Kerefztyénnek az Ó ellensége fzentsétlenségén való Innepet megülni. Rez.ul k. 1) Semmi tulajdonképpen való politikai visgálódásokba belé ne botsátkozzon a’ Lelki Tanító, p. o. a’'Fő Vezér Plánumáról, prvliminaris , és titkos artikulnsokról , a’ Hadakozik’ igazságos , vagy igazságtalan okairól ne fzólljon , ’s. a' t. 2) A’ velünk hadakozó Fejedelmet , Sereget a’ Kathedrából lemotskolni nem fzabad , — valamint azon sem illő örülni, hogy sok ember elesett az ütközetben. LXXXIII. §. Király tát élkor mondandó Prédikáló, — Tzélja, —1 1 extusa , — Matériája. Mikor az Orfzág Igazgatását a’ Király által vefzi, parantsolja a’ Felsőség, hogy az egéfz Orfzágban arra az alkalmatosságra Preidikátziók1 2 Prédikációk’ Textusával való bánásról. 131