Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

Predikátz<ók’ Textusával való bánásról*

129

tyén embernek az aratáson való öröme. —• Az emberi fzorgalmatosság jutalommal koro- náztatik-meg. — A’ földi jóknak igazi betsérőí.

— A’földi jókkal való helyes élésről. — A’ földnek ki nem fogyó tenyéfző ereje az Isteni gondviselésnek próbája. — Aratásért való hálaadás.

Szűk avatá.kor mondandó Predikátziónak Textusai: 5 Mos. 2g: 38- Jóis- «•' lo. Job. 5: 20.

’Solt* 37-‘ 5. ’Sóit. 105: i6- "Sóit. ily: 71. J

S.ralni. 3: 22. Mát. 6: 25 — 30. 1 sím. 6: 6.

1 iát. 5: 7. teld. 15: 16. Mark. 8 •' 4.

Mctáiák: Mitsoda tzéljai Vágynak abban az Istennek , hogy fziikséget erefzt a’ földre ?

— Az Istenben való megnyógovás. — KeVes* sei való megelégedés. — Az Isten az embereket a’ fzenvédés által fzokta a’ magok meges- mérésére és megjobbítására vezetni. — A’ földi jóknak birása miellett lehet az ember bóldogta- lan. — Miért ád az Isten némellyeknek többet, mémellyeknek kevesebbet e’ világi jókból.

Regulák* i) A’ Prédikátor maga-is interes- sáltatván a’ jó aratás által , örülhet azon: mindazonáltal vigyázzon, hogy az Ő aratáson való öröme ne a’ maga , hanem az egéfz Gyülekezet’ hafznán épüljön.

2) A’ fzíík aratást nem kell úgy előadni, mint az Isten nyilvánságos büntetését ; mert nem O Testombeli Próféta a’ rhai Tanító, a’ kinek az Isten kijelentette, hogy miképpen bün- teti-meg az Orfzágot , és miért? Azomban nem lehetnek-e’ az Istennek jó tzéljai az illy dol- gokban-is ?

3) A’ bőv aratáskor indítsa a’ Hallgatóit az adakozásra, ’s a’ t. és intse őket, bogy a’ vefztegetéstől , henyéléstől ’s a’ t. megoltalmazzák magokat. — A’ Izük aratáskor pedig az Istenben való bizodalomra, magok sorsával való megelégedésre serkentse őket.

í