Tóth Ferentz: Homilétika (Győr, 1814) - 10.247

sen interessálja •, és azért ezen Különös eseteknél fogva, lehet őket legjobban valamire fel- indítani.

LXXVIII. §.

Közfase'ges Regulák mindenfele Casualis Frediká- tziókra.

Hogy a' Casualis Predikátziólí, az ö Tzél- jokhoz képest annál alkalmatossabban elké- fzíttessenek} ezekre kell a’ Lelki Tanítónak vigyázni :

1) A’ Predikátzió matériája légyen az a’ történet, melly okot adott a’Predikálla'sra ; vagy pedig egy oily más matéria, a’ mellyböl könnyű arra való alkalmaztatást tenni.

2) Az illendőséget mindég fzeme előtt tartsa a’ Tanító} az az, a’ mint a' matéria hozza magával, úgy kell arról tanítani, és továbbá , semmit ollyat a’ Kathedrába ne vigyen, a’ mi oda nem illik. p. o. Anekdotákat, tsekély környúlállásokat, V a’ t.

3) A’ dologhoz illő indulatban helyhez- tesse magát: merthogy másokat megindíttsunk, magunknak kell előfzfzör megindulni.

4) Nem kell a’ Textus és Matéria kivá- lafztásában a’történetre, fzemélyekre , Kerel'zt és Vezeték nevekre, ’s Hivatalokra ’s a’ t. való nevetséges tzélozásokat és erőltetett elmélkedéseket vadáfzni. E’ nagy módi volt a’ régi időben : de a’ jó ízléssel és az illendőséggel éppen ellenkezik.

Predikátzink' Textusával velo bánásról. 127

LXXIX. §.

Nemei a’ Casualis Predikátzióknak.

Minthogy a’ Világi Történetek vagy ollya- nok , mellyek az egá,rz Gyülekezetei illethetik,

■— vagy pedig ollyanok, mellyek annak tsak.