Igaz Sámuel: Kis Biblia, avagy a keresztyénnek hite és kötelességei a Szent Irás szavaival. Ezt megelőzi: a Bibliáról s annak olvasásáról való elmélkedés ... (Béts, 1821) - 10.239
ért te magadat ugyan azon büntetésre tetted méltóvá 3 mmdazáital mindenek megbotsáttatnak neked, hogyha Isteninket tisztelended. .. Irene. Azt teljességgel nem tselekszem, nem, a’ mindenható Istenre mondom! Dúl ceti us. Ki bírt téged arra, hogy a’ Bibliát mind e’ mái napig magadnál tartsad ? Irene. A’mindenható Isten, ki megparan- tsolta, hogy ötét mind halálig szeressük5 azért is ötét meg nem tagadhattuk, hanem inkább elszántuk magunkat az elevenen való megégettetés- re, ’s mind azoknak, mellyek érhetnének elszenvedésekre, minthogy a’ szent írást kiadnók. Dulcetius. Ki tudta még más, hogy a’ könyv lakóházadban volt ? írcne. Azt tsak a’ mindenható Isten látta, ki mindeneket tud, más senki. Házi tselédinkct veszedelmesebbeknek tartottuk magánál az ellenségnél 5 hogy hát azok bennünket el ne árulhassanak, a’ könyvet senkinek sem mutattuk. Dulcetius. Midőn a’ múlt esztendőben a’ tilalom kihirdettetett, hol tartózkodtatok titokban ? Irene. A’ hol Isten akará, a’ hegyekenj tudja ö, hogv a’ nyílt ég alatt éltünk. Dulcetius. De hát hogy éltetek ? írcne. A’ nyílt ég alattj hegyről hegyre költözködve. Dulcetius. Ki tartott eledellel ? Irene. Az Isten, ki mindeneket táplál. Dulcetius. Midőn a’ hegyekről viszsza- tértetek, nem olvastátok-e másoknak jelenlétek* ben az írást ? Irene. Az írás házunkban volt, de kihozni nem merészlettük j és épen ez volt, a’ mi nekünk fájt, hogv azt éjiéi és nappal nem olvashattuk, B kötelező és hasznos voltáról.