Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
60 — nyülményekre fordítom nagyobb figyelmemet, nem ritkán még a’ te szentséges törvényeidnek megsértésekkel; mint te reád a’ ki jól látsz minden tetteket, jól érted a’ szíveknek ’s veséknek mozdulásait, a’ gondolatokat is, meilyek gonosz elhatározással eszközlenék veszedelmemet, ha te nem akadályoztatnád azokat, hogy én el ne veszszek. Óh mindenható Isten! könyörülj e’ te erőtlen gyarló gyermekeden, fogjad kezemet, emeld az egekre szemeimet szívemmel együtt; a’ hová meghívni Evangyélio- modban, és hajdan szent fiad által kegyelmesen meghívni méltóztattál; ne engedjed hogy az én telkemet e’ világi hijábavaló- ságok megcsalják, hanem te hozzád siessek, és az én Uram Jézus Krisztushoz, a’ ki eleget tett érettünk. Mind feledékeny lelkemet, mind bágy- jadt tetemeimet kedveseimmel védelmed alá bízom, ’s elaluszok azzal a’ tapasztalásom által kóstolt atyai szeretetedben vetett reménységgel, hogy te vagy az én őri- zőm, oltalmam, 's mindenem; és bár nem ollyan hűséggel vigyázok a' te tanításidra mint te én reám, nem is oily szíves szeretettel való Híved vagyok mint a’ hogy te szeretsz; még is midőn nagyobb kegyességre ’s tökélletességre ígérem magamat: napoknak sokaságát ajándékozol nékem, hogy idvesség nélkül ne lássak halált Amen. Egész
