Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— 36 ffi&nrci Estvéli Könyörgés. Felséges imádandó nagy isten! bűneim rettentenek engemet, mert méltókká tesznek ideig, és örökké-való büntetéseidre. Óh Uram ! a’ te szentségcs szemeid utálják a’ bűnt, és a’ te szoros igazságod szerint fizetsz-meg kinek-kinek a' mint érdemli. Megtérek hozzád én Uram és én Istenem! böjtöléssel is, sírással is, légy irgalmas nékem bűnösnek. Tudod Uram hogy mind a’ sírig rajtam marad az emberi nevezet; de még is kárhozatra tészem magamat méltóvá, ha a" te útmutatásod ’s evan- gyéliomi oktatásod szerint kegyesen, istenesen nem élek. Sokszor ál latiságra ala- csonyítom-le az okos valóságok rendéből magamat, illetlen és bűnös cselekedeteimnél fogva; azért is miképen az én Jézusom elvonta magát e’ világtól, és készülgetett éjjeli ’s nappali szent elmélkedések által a’ halálra; úgy én is elzárom a’ világ* szerelmétől magamat, véled édességesen társalkodók, megvetem a’ fényes élés’ módját, az időtöltést és gjakori barátságoskodást, melly az én nyári vérverítékkel kereset vagyonkámat fogyasztja, és arra vigyázok szün-
