Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238

— 34 —

mikor szent törvényed ellenére jóságoddal viszsza élünk. Az elmúlt farsangi napokban sokszor viszsza éltem én is lelki és testi áldásiddal; mert az indulatok, az örömek sokszor elvontak ide ’s tova, és a’ tilalmasokra ereszkedtem. Most már ezekben a’ világ’ lármáitól megszűnt napokban , különösebb figyelemmel vigyázok életem’ folyamatjára. Nem tiltod te, az áldásiddal vígan való élést, de még is azt parancsolod hogy akár eszünk, akár iszunk, akár mit cselekszünk a’ te dicséretedre szolgáljanak azok : mértékletesek, józanok, fedhetetlen életűek légyünk; — soha se terheljük úgy meg testünket, hogy egés- ségünket megrontsuk, sőt hogy annak erejét neveljük, miképpen Krisztus az anya- szentegyházat, és az egésséges testben néked szolgálló vidám lélek, háládatos tiszta szív lakozzon.

A’ te törvényeid Uram szeretetnek lör- vényjei! a’ ml boldogságunkra czéloznak mindenkoron; hogy a1 bűnöktől mellyek lelkűnknek veszedelme; — a’ mérték let- lenségtől, melly testünk egésségének romlást ’s halált okoz, őrizkedjünk. De óh irtóztató gondolat, hányszor nem kéntele- níttettünk keserű szemrehányásokat érezni bűneink miatt lelkünk előtt, és fájdalmas nyavalyákat halandó testünkben, úgy annyira; hogy csak a’ te kegyelmességed vélt megtartója, hogy megerótlenedet testűn-