Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
hatja-meg magát életünket, holtunk után pedig, midőn tetemeink megemésztettelek , nem gyönyörködhetünk jó hírünkbe ’s nevünkbe ; mindazál- tal igen szép dolog, midőn ezen isten-iniá dós könyvben, látván a’ maradék áldott emlékezetre méltó Szüléiknek neveket, tisztelettel dicsekedve emlegeti: Hogy még az ő elei szerették az Istent, a’ kegyességet, és hittéka’ halhatatlanságot; ’s ezért a’ XIX-dik Század’ hitvallásos kegyes Hívei ’s Szentjei között, méltó helyet foglalnak. Valóban nem kis dísz, és az unokák unokáinak lelkesítésökre ; hogy vetélkedve kövessék dicső eleiknek példájukat, jó Keresztyének légyenek — nem keveset tészen. Én tehát ezen munkátskát a’ ¥ XIX-dik Század’ kegj es Híveinek, — IV — \
/
