Boros István: Szent érzések' óltára emeltetett magános Isteni-tisztelet végett, az Istent, kegyességet, halhatatlanságot szerető keresztyén hitvallásbéli minden felekezetű hívek' lelki-boldogításokra (Kassa, 1836) - 10.238
— 4 deline, és sokakkal éreztetni fogja jézusi szerelmét. — A’ mint az ó világban eleped- ve óhajtották, hogy bár csak te a főid’ népén könyörülnél ; olly szívesen várjuk mi is áldott Szabadítónk* megjelenését, hogy velünk vacsoráljon ; osztogassa ismét drága kegyelmének hasznait az Örök életre. — Én is hívogató szavát Ielki-esméretemben hallom, tudom hogy ismét eljövendő; minden őt óhajtó kegyes híveknek szívekbe. Boldogok kiknek szívek tiszták, mert azok az Urat meglátják. Megvizsgálom azért magamat, hogy megjelenhetek é az én Uram előtt, felöve- dezhetek é szentség’ palástjába, ártatlanság’ bíborába, ’s egyéb menyegzőji köntösbe; megmostam é ártatlanságban kezeimet, tisztán tartom é az én szívemet, van é olaj lámpásomban. Uram tisztíts-meg engemet, moss-meg Szent fiadnak vérével, hogy tiszta lehessek, és a’ vőlegénnyel bémehessek a’ menyegzőbe, hol véle vacsorálhassak, és az idvességre elválasztassak. Óh áldott Isten! tégyed az én lelkemet, mind inkább inkább figyelmetessé az ő vendégségének nagy napjára; hogy addig ezen tiszta természetű jól tévő' társaságának di- csősségéhez képest, minden órában újabb újabb készületeket tehessek. Óh én lelkem készülj , jön a’ Szabadító, jön a’ Vőlegény Amen. Ke-
